|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 8 találat | lapozás: 1-8 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Papucs András 2003. május 26.Gyergyószentmiklóson véget ért az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/-vándorgyűlése. A két nap alatt 42 tudományos dolgozat hangzott el. Garda Dezső kiemelte: "Nem csak az eddigi legnagyobb EME-vándorgyűlésen vagyunk túl, de az előadások minősége is kiemelkedő volt. Sikerült olyan történeti képet kialakítani, ami a székely civilizáció főbb alapelemeit domborította ki, emellett nagyon sok dolgozat a legújabb kutatások eredményeit mutatta be. Örvendetes volt a nagyszámú fiatal kutató jelentkezése és, hogy az összes székely térségből érkeztek kutatók, így Székelyföld tudományossága fel tudott zárkózni az ismert honi kutatók (Egyed Ákos, Magyari András, Péntek János, Kozma Dezső, Kötő József és mások) mellé. Ez annál is fontosabb, mert a tudományos munka megmaradásunk egyik feltétele." /Bajna György: Gyergyószentmiklós. Véget ért az EME-vándorgyűlés. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 26./Az Erdélyi Múzeum Egyesület A székelyföld történelme, kultúrája, földrajzi helyzete és néprajzi sajátosságai elnevezésű vándorgyűlése Gyergyószentmiklóson 1990 óta az egyesület legnagyobb rendezvényének számít: két nap alatt összesen 42 történelmi, helytörténeti, néprajzi, nyelv- és irodalomtudományi dolgozat hangzott el. Sipos Gábor (Sapientia) dolgozata az egyházak együttélését taglalta a XVII.-XVIII. századi Fogarasban. Egyed Ákos akadémikus, az EME-elnöke a Székely Művelődési és Közgazdasági Egyesület 1875-ös megalakulásáról és működéséről szólt. Délutántól két helyszínen folytatódtak az előadások, a történelmi szakosztály a Székelyföldet járta körül: Vofkori László (Sapientia) a Székelyföld földrajzi határairól értekezett, Botár István (Csíki Székely Múzeum - CSSZM) Csíkszékről a X.-XIV. században; Tüdős S. Kinga (N. Iorga Intézet, Bukarest) I. Mikes Kelemen erdélyi főúr (a Törökországi levelek írójának nagybátyja) 1685. évi csíksomlyói temetését mutatta be, előkészületeivel, pompájával, korabeli szokásaival. Pál Antal Sándor (Marosvásárhely) Marosszék etnikai összetételének XVII.-XIX. század közötti alakulásáról értekezett: a románság nagy arányú betelepedése a XVII. század elején kezdődik, majd a XVIII. század elején megismétlődik, amikor a kuruc-labanc háború és a pestisjárványok miatt a telkek 31%-a válik lakatlanná, és a földesuraknak munkaerőre van szükségük. Szőcs János (CSSZM) három székely falutörvényt ismertetett: az elpusztult Monyasd, valamint Tusnád és Szépvíz falutörvényeit; Zepeczaner Jenő (Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely) Vargyas Dánielt és családját ismertette. A művelődési ház másik termében székelyföldi intézményeket, néprajzi és helytörténeti vonatkozásokat taglaló dolgozatok hangzottak el: Lukács Mária (Gyergyószentmiklós) a gyergyói múzeum megalakulásának folyamatáról tartott előadást; Balázs Lajos (Sapientia) a keresztnevek változásairól, Farkas Irén (CSSZM) a csíki népi mesterségekről értekezett; Kémenes Mónika (Gyergyószentmiklós) a Lázár-kastély kályháiról és kályhacsempéiről, Kiss Portik Irén a csángó és székely írott tojások motívumainak pogány üzenetéről, István Anikó (Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy) István Lajos néprajzosról tartott előadást, Szabó Judit (kézdivásárhelyi múzeum) a gyergyói tulajdonjegyekről. Szombaton a történelmi szakosztályon Magyari András professzor gyergyóiak részvételét követte nyomon a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban, Garda Dezső a székely határezredekről, Cserey Zoltán Háromszék részvételéről az 1788-as osztrák-török háborúban, Albert Ernő az utolsó Gábor Áron által öntött ágyúkról, Demeter Lajos (Sepsiszentgyörgy) a határőrségi vagyon visszaszerzéséről tartott előadást; Demeter László (Barót) Horváth Ignácz és Balázs Konrád emlékiratait ismertette az 1848-49-es forradalomról; Roth András Lajos (Székelyudvarhely) Mezőgazdasági ismeretterjesztés a XX. század elején címmel tartott előadást, Bíró Rózsa (Sepsiszentgyörgy) a háromszéki határőrvagyon örökségéről és a Háromszéki Székely Tanalapról, Papucs András (Sepsiszentgyörgy) a székelyföldi erdei kisvasutakról, Tóth Szabolcs (Sepsiszentgyörgy) a szentkereszthelyekről és szerepükről a múzeum történetében, míg Rokaly József (Gyergyószentmiklós) Gyergyócsomafalváról 1937-1946 között, az országos hatalmi változások tükrében. Az irodalmi-néprajzi szakosztályon Péntek János professzor (BBTE) a nyelvi regionalitás értékeiről tartott előadást, Olosz Katalin (Marosvásárhely) az 1849-es orosz intervenció emlékeiről a szájhagyományban, Márton László a vízimalmokról a Székelyföldön, míg Kozma Dezső (BBTE) Hagyomány és megújhodás Aranytól Adyig címmel tartott előadást. Nagy Mihály Zoltán (tudományos kutató, Kolozsvár) Háborús bűnös volt-e Wass Albert? című előadása kapcsán kérdésként fölmerült egy perújrafelvétel lehetősége és kimenetelének esélyei. Kötő József EMKE-elnök Senkálszky Endre színművész visszaemlékezése segítségével ismertette a Kolozsvári Nemzeti Színház történetét 1940-44 között, Boér Hunor (Sepsiszentgyörgy) Bod Péter Magyar Athenasát, az 1767-ben megjelent első magyar irodalomtörténeti lexikont ismertette, amely megjelent újrakiadásban; szintén ő olvasta fel Wolf Tamás budapesti szerkesztő dolgozatát az erdélyi tudományszervezésről a két világháború között. Csáki Árpád (Sepsiszentgyörgy) Benkő József esperes Filius posthumusát ismertette, amely másolatban maradt fenn, és átmenti az erdővidéki egyházmegye elveszett levéltárát. A kutatócsoport az egyházmegye 300. évfordulójára tervezi kiadását. Kocs Irén (Sepsiszentgyörgy) a Székely Nemzeti Múzeum természettudományi tárgyi gyűjteményeinek fejlődéséről tartott előadást és a szervezett kutatóexpedíciókról a két világháború között, Garda Dezső pedig a gyergyói tutajozásról, amelynek kezdetei az 1600-as évek elejére tehetők, egy időben a Portik (parik) név megjelenésével. A vándorgyűlés végén Garda Dezső parlamenti képviselő, a rendezvén főszervezője megköszönte az előadóknak a részvételt. /Gál Éva Emese: Maratoni vándorgyűlés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./2003. október 29.Okt. 18-án tartották az ötödik székelyföldi geológustalálkozót Sepsiszentgyörgyön, amelyet Papucs András egyetemistaként, a kolozsvári GEKKO tagjaként kezdeményezett 1999-ben. Ezeken a találkozókon határozták el a Székelyföld földtana című monográfia megírását. 2001 novemberében Wanek Ferenc kolozsvári egyetemi tanár, a Bolyai Társaság elnöke vitára bocsátotta az általa elkészített kötet tervét, fejezetcímekre lebontva és megjelölve a szerzőket, akik azokat megírnák. Ennek támogatására létrehozták a Pro Geologia Egyesületet, amelyet Csíkszeredában jegyeztek be. A negyedik tanácskozásig, 2002-ig gyakorlatilag semmi sem valósult meg a korábban elképzeltekből, s az akkori, egyre kevesebb előadó jelenlétével zajló egyeztetésen. A Székelyföld földtanát áttekintő monográfiáról szóló vitában elhangzott: a mű elkészítése vakvágányon van, összeállítása csak intézményes háttérrel és szakszerű irányítás mellett remélhető. Az időközben szakmát váltott geológusok elmondták: az egykori vizsgálati eredmények egy része elavult, mi több, az adatok eltűntek az időközben felszámolt csíkszeredai kutatóvállalat archívumából. Többen hangsúlyozták, hogy a szervező-szerkesztő munkára Wanek Ferenc lenne alkalmas. Ez a szellemi vállalkozás mégsem jelentéktelen, ezt jelezte a budapesti Magyarhoni Földtani Társulat (MFT) négyfős küldöttségének jelenléte, támogató érdeklődése. Az anyaországi geológusok szorgalmazzák, hogy a Székelyföld földtana minél előbb elkészüljön. A társulat Budapesten megvitatta, miként segíthetik a monográfia elkészítését, és úgy döntöttek, 2004-ben az MFT vállalkozik arra, hogy megjelentessen egy 100-150 oldalas ötödik különszámot a Földtani Közlönyből, amely a Székelyföld geológiájával foglalkozó tanulmányokat tartalmazna. Ehhez viszont az kell, hogy a Wanek Ferenc által nevesített szerzők jövő áprilisig beküldjék cikkeiket. Zólya László csíkszeredai geológus kijelentette, a földtani monográfia csak intézményes háttérrel születhet meg, úgy, hogy van pénz a felmerülő problémák megoldására. /Mózes László: Szubjektív vázlat egy tudományos kezdeményezésről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 29./2009. november 13.Sylvester Lajosnak mindenben igaza van, amikor a jelenlegi tündérvölgybeli állapotokat ostorozza (Mikor siklunk siklóval Kommandóra?, Háromszék, november 9.). A Sikló Egyesület vezetői szeretnék elérni a közgondolkodás megváltoztatását, tudatosítani, hogy a jelenleg katasztrofálisnak tűnő helyzeten lehet változtatni. Kovászna megyének ez a része még mindig nem eléggé közismert. A jól szervezett turisztikai bemutatók, az erre épülő szolgáltatóipar (szállodák, wellness, síszezon, lovas turizmus stb., stb.) hosszabb távon jelent megoldást. Kovászna megye területén található Székelyföld legnagyobb kiterjedésű és jelentőségű ipari műemlékegyüttese, a Kovászna-kommandói Erdei Vasút (KoKEV) és a hozzá tartozó siklópálya, mely a megye egyik legszebb területén vezet keresztül. Több olyan kisvasúti projekt is létezik, mely figyelemre méltó eredményekkel büszkélkedhet, így Feketebalog (Szlovákia), Mokra Gora (Szerbia), Felsővisó (Máramaros megye). Mindhármat a tetszhalál állapotából kellett visszahozni. A kovásznai/kommandói személykocsik 1996-ban még működtek a marosvásárhelyi kisvasúton, jelenlegi állapotukat emberi kéz okozta /betört ablakok, hiányzó belső részek/. Ócskavasként végezték volna, együtt az eredetileg is itt levő platókocsikkal, teherszállítókkal. Ezek a kocsik a jövő zálogai, ugyanis Romániában gyakorlatilag két évtizede megszűnt a kisvasúti járműgyártás. Ezért bővíteni kell ezt az állományt, függetlenül a fellelt állapottól. /Markója Szilárd, Papucs András, Sikló Egyesület: Siklón Kommandóra: a roncsok a jövő zálogai (Visszajelzés). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 13./2015. augusztus 3.Dínomdánom KommandónKét napig a vigalom, zene, tánc, szórakozás volt az úr Kommandón. A hétvégén megtartott falunapokon nemcsak helybeliek lepték el az Apor-kastély előtti teret, de a környező településekről is érkeztek vendégek, legalább tíz országból jöttek résztvevők – köszönhetően a falunapokkal párhuzamosan zajló cigányfolklór tábornak. Az előző falunapokon megszokott zsibvásár lényegesen leszűkült, de senki nem siratta a távol maradt bóvliárusokat. Ám sokan érdeklődtek a szintén távol maradt kézművesek után. Szombat délben Kocsis Béla köszöntőbeszéde nyitotta a forgatagot. Hangsúlyozta, egyre lelkesebbek a kommandói napok támogatói, ez mutatja: van értéke a falu ünnepének. Minden jóakarat mellett az is fontos, hogy a jó idő is kitartson – mondta. Kérése meghallgatásra talált, nem esett az eső, de kánikula sem volt Kommandón. A kétnapos rendezvénysorozaton a legnagyobb érdeklődés a favágóversenyt övezte – nem hiába létforma Kommandón a favágás. Idén első alkalommal nemcsak helybeli erdei emberek mérték össze tudásukat. Kétfős csapatok jelentkeztek a versenyre, Papolcról és Kommandóról kettő, Zágonból és Zaboláról egy-egy páros vágta fejszéjét a nagy fába. Bonyolult feladatsort kellett teljesíteniük a versenyzőknek. Fenyőfából négylábú hátas széket vágtak ki láncfűrésszel, rönköt hasítottak hosszában, ágaltak, fát szeleteltek. A verseny mindent eldöntő próbája viszont a fejszés favágás volt – a lehető leggyorsabban kellett kettőbe vágni egy méretes fenyőrönköt. Legjobbnak bizonyult a kommandói Debreczi Károly és Debreczi Róbert páros, kevesebb mint öt perc alatt végeztek a feladattal – tavaly is ők nyerték a versenyt. Alig két másodperces hátránnyal követte őket a papolci Bajkó Dénes és Olariu Nicolae, harmadik helyen végzett az ugyancsak papolci Huszár Mátyás és Fazakas Olaru Ioan. A fejsze- és capinahajigáló versenyt végül vasárnapra halasztották a szervezők, de megmozgatta a közönséget az autóhúzás is. Ugyancsak kétfős csapatoknak kellett minél gyorsabban közel száz méteren végighúzniuk egy piros Dacia Logant. A pódiumot a kommandóiak uralták, első lett Kelemen Gyula és Debreczi Szabolcs, következett a Gál Sándor, Dálnoki Csaba kettős, majd a Földes Sándor és Kórent Loránd páros. Nagy sikert aratott Orbán-Barra Gábor kerékpáros-bemutatója. Vastapssal jutalmazták a nézők a Kertész Barna által vezetett kovásznai ifjúsági fúvószenekar koncertjét, a zágoni Florile Zagonului és a lécfalvi Nemere tánccsoport fellépését. Este a kommandói Horn Dávid Általános Iskola táncosai léptek színpadra, majd a cigányfolklór tábor résztvevői mutatták be tudásukat. Kiemelkedő esemény volt tegnap a kommandói kisvasút fennállásának 125. évfordulójára szervezett megemlékezés. A helyi múzeumban Szabó Mária mutatta be a vasúttörténeti kiállítást. A Sikló Egyesület képviseletében Papucs András adta elő Krausz, egy igazi gőzmozdony meséjét. A gyerekeknek papírszínházzal és játékvonatokkal kedveskedtek a szervezők. Elkészítették a volt kommandói vasutasok közös fényképét is. A vasúti élet emlékeit a nosztalgiavonatozás elevenítette fel a legjobban, a gőzmozdonyos szerelvény a két nap alatt óránként vitte sétára az érdeklődőket. Off-road autózásra is sor került tegnap, aki akart, ingyen vehetett részt az oktatáson. Pászka Lehel és csapata lovasíjász-bemutatóval kápráztatta a közönséget, fellépett az Ida Aerobic, az uzoni Atlantisz Fúvószenekar, a kommandói fiatalok táncos előadással szerepeltek. Az ínyencek megkóstolhatták a hatalmas üstben készült rókagombatokányt is. Bokor Gábor Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. október 28.Székelyföldi premierÁtadták a Vargyas-szorosi látogatóközpontot Hétfőn adták át a Vargyas-szoros előterében épült, turisztikai célú látogatóközpontot, mely Székelyföldön az első ilyen jellegű építmény. Építését a romániai környezetvédelmi minisztérium kötelékébe tartozó Környezetvédelmi Alap finanszírozta, 450 ezer lejbe került, a felsőrákosi Zöld-Út kft. kivitelezte, Málnási Ferenc mérnök tervei alapján. Talán kevés olvasónk van, aki ne járt volna legalább egyszer a Vargyas-szorosban, ne gyönyörködött volna az itteni táj szépségében. A Vargyas-szoros egy ezerhektáros természetvédelmi területen fekszik, ebből 200 hektár Vargyas község közigazgatási területén található. A látogatóközpont ezen a területen épült fel, a Hidegaszó és a Vargyas-patakok találkozásánál. A természetvédelmi terület „története” 15 évre nyúlik vissza, a szorost és környékét ugyanis 2000-ben nyilvánították védetté, a baróti, néhai Dénes István geológus, barlangkutató hosszas, az illetékes hatóságokat meggyőző munkájának eredményeként. Már az ezt követő időszakban felmerült annak kérdése, hogy kellene egy olyan épületet létesíteni a helyszínen, melyből a természetvédelmi területet felügyelő önkéntesek munkájukat irányítani tudnák: miután 2004-ben a baróti Elveszett Világ Természetvédelmi-, Turista és Barlangász Egyesület hivatalosan is megkapta a védett terület kezelésének jogát, felgyorsultak az események, de így is majdnem egy évtizednek kellett eltelnie, hogy a látogatóközpont valósággá váljon. A pályázati szerződést a Környezetvédelmi Alappal 2008-ban írták alá, 2013-ban kezdődött el az építkezés. Az épület többfunkciós: a földszinten tágas előtér van, az egyik itt található teremben máris egy kiállítás kapott helyet, fotók, pannók szemléltetik a Vargyas-szoros látnivalóit. Az emeleten hálószobák vannak, egyelőre még üresen, berendezésükre az elkövetkező időszakban kerülne sor. – Erdeiiskola-programoknak, természetvédelmi táboroknak adna helyet az épület, rendezvények, találkozók szervezésére is alkalmas. A turistáknak itt információkat tudunk nyújtani, állandó kiállítás mutatná be a szoros látnivalóit, helyet kapnának benne a hegyimentők és, ami a legfontosabb, a terület adminisztrációját ellátó egyesületi tagokat nagyban segíteni fogja feladatuk ellátásában – mondta Dénes Ildikó, az Elveszett Világ Egyesület elnöke. Az átadáson jelen volt Ilkei Ferenc, Vargyas község polgármestere is. Ugyancsak korábbi terv, hogy a látogatóközpont melletti, szintén a község tulajdonába tartozó területen egy, a mai igényekhez igazodó sátortábor kapjon helyet: megvalósítására az elöljáró Leader pályázat keretében látna esélyt a következő években. A szoros közelében levő jelenlegi vadkempingező helyet felszámolnák a terület kezelői, a természetet ezzel is nagyobb „lélegzetvételhez” juttatva. Erre azért is szükség lenne, mert a természetvédelmi terület látogatóinak száma a szorosba vezető út korszerűsítésével idéntől látványosan megnövekedett. – A most épült látogatóközpont enyhítheti a természetvédelmi területre a tömegturizmus miatt nehezedő nyomást – hangsúlyozta Papucs András, a megyei természetvédelmi-, vidékfejlesztési és hegyimentő központ munkatársa. Böjte Ferenc Székely Hírmondó (Kézdivásárhely 2016. április 20.A parkot tették szebbéA 2015-ös Év Civil Szervezete a Zöld Nap Egyesület! A Civilek Háromszékért Szövetség (CIVEK) április 13-án kihirdette az Év Civil Szervezete-díjat, amelyet idén a kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesület érdemelt ki. A díjnak leginkább eszmei és erkölcsi értéke van, a 2015-ös év leginkább közösségteremtő értékű, Kovászna megyei civil szervezetét részesíti kitüntetésben. A díjjal jár egy 1000 lejes utalvány, amelyet a T3 kiadó biztosít a nyertes Zöld Nap Egyesület idei promóciós költségeinek részbeni lefedésére. Az idei értékelésnél a CIVEK vezetőtanácsából felkért 3 zsűritagnak – Hubbes Kinga, a sepsiszentgyörgyi Caritas Szervezet részéről, Kotta László, a Puskás Tivadar Alapítvány részéről és Papucs András, a Sikló Egyesület részéről – egy olyan programot kellett kiválasztani, amelyet az egyesület a 2015-ös év folyamán valósított meg és az egyesület tapasztalata, a program működőképessége, képviselt értéke, közvetett és közvetlen célközössége, eredményessége, hatékonysága, valamint a projektötlet terjeszthetősége szempontok alapján elemzett. Hét Kovászna megyei civil szervezet részéről érkeztek pályázatok, amelyek képviselői röviden a ceremónia kapcsán bemutatták jelölt programjaikat. A nyertes Zöld Nap Egyesület a Molnár Józsiás park fejlesztése című programmal kapta meg a kitüntetést. A Kézdivásárhely szépítését megcélzó program magába foglalta a nem túl esztétikus műanyag kukák cseréjét, tizenhét, fából készült madáretető kihelyezését, több szabadtéri foglalkozást, tájfutást, illetve a park madarainak és növényeinek megismerését elősegítő tájékoztatást, önkéntesek által. A projekt kivitelezése egy igazi közösségi munkának mondható, hiszen abba a helyi önkormányzat és a hozzá tartozó intézmények mellett a Kézdivásárhelyi Nők Egyesülete, a Manna Keresztyén Egyesület, a KSE, a Pro Schola Egyesület, a Bod Péter Tanítóképző, a kézdikővári gimnázium és a városlakók is bekapcsolódtak. A II. díjat az erdőfülei Kormos Egyesület, a harmadikat a MOIRA Kulturális és Ifjúsági Egyesület nyerte el, míg az Aranyliliom Egyesület, a Bolyongó Színházi Egyesület, a Mihai Viteazul Alapítvány és a Pál Utcai Fiúk Egyesület elismerésben részesült. Hubbes Kinga, a Gyulafehérvári Caritas segélyszervezet képviselője folytatásra ösztönözte a szervezeteket, hozzátéve: örömükre szolgál, hogy már nem csak a megyeszékhelyi szervezetek aktívak. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. október 5.A föld mélyének hasznos hozadékai (Konferencia a Kárpát-medence ásványvizeiről)Sok hasznos, az ásványvizekkel és mofettagázokkal kapcsolatos adalék és tudnivaló hangzott el és állt össze egy kötetbe annak a Sepsiszentgyörgyön megtartott nemzetközi konferenciának az anyagából, amelyen székelyföldi, hazai, valamint szomszédos magyarországi és szlovákiai kutatók értekeztek népes érdeklődő közönség előtt. Plenáris előadásként e sorok írója, a vendégfogadó megyei tanács és az Aquasic Egyesület képviseletében Háromszék mint ásványvíz és szén-dioxid-nagyhatalom címmel mutatta be a megye különböző típusú ásványvíz- és mofettagáz-előfordulásait. Mintegy válaszként követte ezt Tometz Ladislavnak, a Kassai Műszaki Egyetem és Földtudományi Intézet kutatójának A kelet-szlovákiai ásványvizek előfordulása és kihasználása című bemutatója. Szűcs Péter egyetemi tanár, az MTA doktora, a Miskolczi Egyetem kutatócsoportjának vezetője a geotermikus erőműfejlesztés magyarországi lehetőségeiről értekezett, és elmondta, hogy a hévizek balneológiai és geotermikus energiahasznosítási hozadékkal rendelkeznek, és mindkét ágazatnak igen jelentős a kiépítettsége a nyugati szomszéd ország területén. Jelenleg csak hőhasznosítás folyik, áramtermelő geotermikus erőművek létesítése ott is az elkövetkező időszak feladata. Tervek már léteznek, úgy kívánják kivitelezni, hogy ne veszélyeztessék az ásvány- és gyógyvizeket is magában foglaló felszín alatti vízkészlet mennyiségi és minőségi állapotát. A szomszéd Magyarországon megkezdték már a meddő és használaton kívüli kutak geotermikus hasznosítás céljából történő felmérését. Nekünk, a Kárpát-kanyarban, Székelyföldön élőknek felette hasznosnak tűnt Csapó János és Kovács Béla Róbert debreceni élelmiszer-technológiai kutatók eredményeinek bemutatása, a Magyarországon kereskedelmi forgalomban kapható ásványvizek makro- és mikroelem-tartalmának összehasonlító vizsgálata. Több helybeli hallgató azonnal jelezte észrevételeit, hogy „a román kereskedelem palackozott ásványvíz-dömpingjében sem ártana körülnézni ilyen szempontból, miképpen az is gyanús, hogy miért változtatták meg mifelénk literenkénti 500 mg-ra a hosszú idő óta a meghatározó 1000 mg ásványisó-tartalom alsó értéket? Péter Elek csíkszeredai nyugalmazott mérnök, a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület által szervezett Aquarius borvízünnepek gyakori meghívott vendége részletes, nyomtatásban is megjelent tanulmányát mutatta be a Keleti-Kárpátok térségében előforduló természetes ásványvizek jellegzetes vonásairól, a palackozott természetes ásványvizekről, figyelembe véve a hagyományokat, az EU-s jogszabályokat és a nemzeti törvénykezést. Különlegességként említjük, hogy egy csíkszeredai és bukaresti kutatókból álló öttagú, élelmiszer-tudománnyal foglalkozó kutatócsoport a söripari víz előállításáról értekezett, egy vízkezelő technológiai vonalat terveztek, mutattak be, amely alkalmas az ásványvíz minőségű nyers vízből a söripar számára megfelelő vizet biztosítani tüzelőanyag és vegyszer nélkül. A konferenciának nemcsak az ásványvíz, hanem a gyakran vele együtt előforduló vagy feltörő szén-dioxid is témakörét képezte, témába vágó volt a MTA Atomkutató Intézete munkatársainak, Csige Istvánnak és Suki Erzsébetnek, valamint a kovásznai Dr. Benedek Géza Szívkórház Orvosmeteorológiai és Szén-dioxid Laboratóriuma vezetőjének, Gyila Sándornak, lapunk külső munkatársának Újkeletű szeizmo-tektonikus jelek kovásznai ásványvizek és CO2-feltörések geofizikai paramétereiben című előadása is. A csoport megállapításai egyfajta nóvumként hathatnak, ugyanis egy dolog, hogy a geokémikusok a földfelszínközeli ásványvizekben található ásványi elemek előfordulását nagyjából állandónak tekintik, de nevezett kutatók egy általuk épített szerkezet segítségével az ásványvízképződésnek éppen az ellenkezőjét mutatták ki és tanulmányozták(-zák) a földmozgásairól elhíresült Vrancea-övezetben, amely jelenség azután vált tapasztalhatóvá, hogy egyre gyakoribb a Kovászna-térségben és az ott áthaladó strukturális törésvonal mentén megjelenő szeizmo-tektonikus nyugtalanság. Szerintük éppen ezek a mozgások okozhatják a vizek és a szén-dioxid-feltörések újonnan felfedezett játékát. Feltételezik, hogy a mélyben levő karbonátos kőzetekből kibomló CO2-termelés mechanizmusát elsődlegesen érintik a tektonikai lemezek szubdukciós folyamatai, az alapjában meteorikus eredetű vizek a kéreg felszínközeli tartományában csak másodlagos szereplők. Nos, itt kap fontosságot dr. Tatár Márta kovásznai kardiológus-orvos nyomtatásban is megjelent előadása, amelyben a Dr. Benedek Géza Szívkórházban végzett mintegy félszázados gyakorlat tükrében mutatja be a szénsavas ásványvízfürdők szerepét a szívérrendszeri betegek komplex rehabilitációs kezelésében. Röviden: „A szénsavas fürdőknek önmagában vagy mofettával kombinálva előnyös hatása van a legtöbb krónikus szívérrendszeri betegségre. A legfőbb javallatok: a magas vérnyomás, szívkoszorúér betegségek különböző formái, az angina pectoris, operációk utáni esetek, szívizominfarktus utáni állapot, érszűkület, cukorbetegséghez társuló keringési zavarok stb. Természetesen, mint minden kezelésnek, a CO2-fürdőnek is megvannak az ellenjavallatai. Ilyen minden heveny megbetegedés, a krónikus tüdőbetegségek, az akut szívinfarktus, a szívizomzavarok, a szívelégtelenség, terhesség, drogfogyasztás és egyes pszichiátriai kórképek.” A konferencia jóvoltából úgymond okosabbak lettünk sok olyan ismeretben, amelyek a száraz szén-dioxidos gázfürdőkkel, a székelyek által gőzlőknek nevezett mofettákkal kapcsolatosak. A Kovászna megyei mofetták gázelegyében található radon gáz fontosságáról, gyógyhatásáról Incze Réka, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem környezettudományi és környezetmérnöki Sepsiszentgyörgyre kihelyezett karának munkatársa értekezett. Tanulmánya hozzájárult a természetes radioaktivitás számszerűsíthető megismeréséhez, mérései alapján tudjuk, hogy mennyi az a mSv (milisevert) gázmennyiség, amennyiben egy páciens részesül a mofettában egy-egy átlagos kúra idején. Eredményeit hasonló tanulmányokkal való összehasonlítás után, az érvényben levő jogszabályok tükrében értelmezte. A MTA és az ELTE Vulkanológiai és Atomkutató csoportjához, valamint a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Környezettudományi és Környezetmérnöki Karához tartozó kutatócsoport elvégezte Bálványosfürdő gázömléseinek geokémiai vizsgálatát. A Kis Boglárka Mercédesz által bemutatott eredmények alapján betekintést nyerhettünk a szunnyadó vulkánok alatt végbemenő folyamatokba. Számszerűsítették a torjai Büdös-barlang gázkiáramlásának mennyiségét, amely jelenleg nem több, s nem kevesebb, mint az elmúlt századok idején mért mennyiség (kb. 1300–1400 tonna/év), a környező gázömléses vidékből a mérések alapján összesen mintegy 8700 tonna felhasználatlan szén-dioxid áramlik a légkörbe, s a barlang alatti élményfürdőnek és gyógyszállónak még mindig nincsen mofettája – tesszük hozzá mi. A csoport egy uralkodóan szén-dioxid-összetételű gázt állapított meg a barlangban, amelyben a fő összetevő 98 százalékban található meg. Van benne két százalék körül metán, nitrogén, oxigén, kén-hidrogén és nemesgázok. A feláramló gázok részben tartalmaznak mélységi, köpenyeredetű összetevőt is. Ezek vélhetően egy mélybeli, esetlegesen egy alsó kéregben levő magmás testből származhatnak. „A Csomád alatt tehát lehet még olvadéktartalmú, kigázosodó magmaanyag, egyfajta magmakása, ami potenciális lehetőséget nyújt arra, hogy a vulkáni működés még akár felújulhasson a jövőben.” Ne csodálkozzon az olvasó, ha elmondjuk, hogy a tudományos konferencia szórakozást is nyújtott a hallgatóságnak. Legalábbis annak számított a szlovákiai kénes gyógyvizekkel működő gyógyfürdők bemutatása, a torjai Büdös-barlang írott története, Wanek Ferenc kolozsvári nyugalmazott geológus, földtantörténeti kutató Jegenyefürdő-bemutatója. Lénárt László, a Miskolci Egyetem Környezetgazdálkodási Intézetének munkatársa a Kárpát-medence gyógyfürdőinek képét megjelenítő színes bélyeggyűjteménye mosolyt is csalt az arcokra. A konferencia zárómomentumaként az Incze Réka, Jánosi Csaba, Kisgyörgy Zoltán és Tatár Márta szerzőnégyes, valamint Papucs András geológus bemutatták a konferencia tiszteletére kiadott Székelyföldi mofettás könyv – Gyógygázok az egészség szolgálatában című kötetet. Kisgyörgy Zoltán / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. november 7.Borszék után Sepsiszentgyörgy következik (Székelyföldi geológustalálkozó)Hagyományosan október utolsó hétvégéjén tartották a Székelyföldi Geológustalálkozót – közölte lapunkkal Papucs András. A vándorrendezvényt tizenkilencedik alkalommal szervezték meg, a jövő évi jubileumi kiadás helyszíne újra Sepsiszentgyörgy lesz. Mint fogalmazott, a találkozó célja fórumot teremteni a székelyföldi és az innen elszármazott, illetve a magyarországi és más államokbeli szakembereknek, lehetőséget kínálni a Székelyföld földtanával foglalkozó szakembereknek munkásságuk bemutatására, alkalmat adni fiatal kutatóknak, diákoknak a bemutatkozásra. A rendezvényen százan vettek részt, a szervezők csapatában gyergyói geológusok, a kolozsvári egyetemek oktatói és diákjai, valamint Dévára elszármazottak egyaránt dolgoztak. A szakmai kiránduláson a résztvevők Borszék környékével ismerkedtek a helybéli turisztikai iroda munkatársának vezetésével, megtekintették a borvízforrásokat, az ásványvíztöltődét, a Borvízmúzeumot, a talk- és mésztufabányát, valamint a Kerek-szék rezervátumot. A konferencián tíz, Székelyföld geológiájához kötődő előadást mutattak be. Papucs András szerint Borszék kellemes meglepetést jelentett a résztvevőknek, mint közölte, Mik József polgármester beszámolójából kiderült, hogy a fénykorában hatezer szálláshellyel rendelkező fürdőtelep a magánosítások után elveszítette fürdővárosi rangját is, a szálláshelyek száma pedig 90 alá csökkent. Ezen az áldatlan állapoton csak 2008 után tudtak változtatni, a borszéki önkormányzat mostani célja, hogy néhány éven belül elérjék a 2500 szálláshelyet. A hegyvidéki település visszaszerezte az országos jelentőségű fürdőhely minősítést, az épülő kezelőközpont befejezése után szeretnék újra megkapni a balneológiai fürdőhely címet is, a vendégeket téli időszakban sípálya is várja. Jövőre újra Sepsiszentgyörgy ad otthont a kerek évfordulós találkozónak, mely tizenkilenc évvel ezelőtt Sepsiszentgyörgyön indult Papucs András kezdeményezésére, azóta más székelyföldi települések mellett Baróton, Kézdivásárhelyen és Kovásznán is fogadták a geológusokat. Mózes László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) lapozás: 1-8
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
